Itt lakom látod, ez az a táj

Természetbolond figura vagyok. Kisdedósként órákon át képes voltam túrni a gazt, kergetni a bogárkákat, úttalan utakon, fák tetején, susnyás mélyén csámoborogni. Mostanra, nagydedós koromra ez semmit sem változott.
Nem tartom magam kiemelkedő tájfotósnak, nem törekszek világhírre (e téren), ez az én hobbim, ezt a műfajt saját kedvtelésemre végzem, úgy, ott és olyat fotózok, ahogy, ahol és amilyet jólesik. bogárkákat, fákat, susnyást, úttalan utakat. A következő néhány bejegyzésben az efféle képeimet fogom bemutogatni.
Nincsenek itt lélegzetelállító tájak, kultikus turistalátványosságok, nincs HDR színhányás, tömény panoráma, nincs klisé és amolyan “igazi” tájkép sem nagyon akad. Ezek az úttalan utak, amik itt vannak körülöttünk, amiket mindennap látunk, legfeljebb nem veszünk észre. Ezek a bozótos a kert tövében, a kilátás a domb tetejéről, a feszület a szántásban, ezek két lépésre a kijelölt turistaútvonaltól.
Az első adag a Nyugat-Mecsekben készült, még 2018. októberében.

Kilátás a Babás szerkövekről

Parkoltam Kővágószőlős tetején, onnan negyed óra kaptatóval kezdődnek a Babás szerkövek. Ez klasszikus turistalátványosság, minden pécsinek van innen szelfije, meg képe a tájról. Én elengedtem a panorámázást, inkább valami érdekes részletet kerestem. Ezek itt a pellérdi halastavak. A rétegződés fogott meg benne, ahogy a kép aljától a tetejéig vizsszintes csíkokban távolodik a táj, előbb a Mecsek lankái árnyékban, majd némi zöld, a tavak, némi susnya meg lakotterület, aztán dimbdomb, végül pedig az ég, borongós, szmogos, semmilyen.

Ezt szeretném kirakósnak, remek szórakozás az egész család számára. Jó sokáig.

Ez a Zsongorkőnél készült, két ház az erdő közepén. Pontosabban a szélén, ez azonban ügyesen komponálva elhazudható. Ha egyszer nagy leszek, csináltatok ebből a képből egy minimum ezer darabos kirakóst.

Nyomokban pálos kolostort tartalmaz

A kirándulás tetőfoka általában a tető, a pálos kolostor romja rajta. hajnali indulással, hogy elkapjam a jó fényt, 7-8 körül értem ide, az ég meg be volt borulva teljesen. Visszafele, délután mentem egy kört, a kút és a fa megfogott, ez lett belőle.

Őszi dér

Továbbmenet a földön ezt találtam. És még a nap is kezdett kisütni.

A következő állomás a földvár volt, ami egy kb 3 méter magasra feltúrt földcsík, érdekes, jó móka csámborogni rajta, de nem éppen fotogén szegényke. A tetejéről jó lett volna a kilátás, ha nem takarja el az erdő.

Fény és világosság, Jinjang, meg hasonlók

Ezt követően folytattam utamat eltévedni. Sikerült. Egy szakadékos falakkal és áthatolhatatlan gazzal körülvett tisztást találtam, aminek a peremén a sötét erdőbe betűző fényt megálltam kicsit tátott szájjal bámulni. Aztán le is fotóztam.

IV. Uránércbányász akna

Miután kinézelődtem magam, kezdett kissé zavarni, hogy fogalmam sincs, hol vagyok, merre menjek tovább. Nagy nehezen bejött a guglimapsz, amin találtam valami letaposottnak jelzett pacát nem is olyan messze, hát felkerekedtem megnézni, mi az. Jobb híján légvonalban. Odafele úttalan utak sem akadtak, az erdő mélyén kóboroltam, ahol szó szerint a madár se jár, a tökéletes csendet csak az erdő recsegése-ropogása törte meg, ami kissé nyomasztó, de annál nagyobb élmény. Mindenkinek ajánlom kipróbálni!

Aztán jött a meglepetés. A kitaposott paca nem csak valami fairtás, tisztás, erdei emlékmű, vagy hasonló volt, hanem a bizonyos 4-es akna, ahol anno uranat bányásztak. Épület egy sem akadt, amit nem igazán értek, nyomát sem találtam, egy nagy betonplacc volt mindössze, ahonnan rozoga, feltöredezett utak vezettek kitudja hova, valami buszmegálló-féleség maradéka, és egy elkerített terület, annak közepén aknafedél és kis kő emlék.

Itt aztán későre kezdett járni, nagy út állt még mögöttem, hát megfordultam.

Egy szelet erdő

Visszafele találtam valami utat, ami nem egészen oda vitt, ahova menni akartam, de egy darabon elkísértem. Itt aztán találtam is egy tisztást, ahol pont akkor bújt ki a nap egyetlen darab felhő mögül. Tökéletes időzítés búcsúzóul.

Folytatása Következik!

1 thought on “Itt lakom látod, ez az a táj”

  1. Vogl Teodóra

    Élmény olvasni, bejárni a tájat, amit megtettünk már élőben. Így mégis más. Szép! Szép látni, hallani, mert a sorokat olvasva hallom is . 🙂
    Aki nem szeret erdőt, susnyást járni, az is bejárhatja így ezt a csodás tájat.

Leave a Comment

Your email address will not be published.