Itt lakom látod, ez az a táj II.

Ez alkalommal terepfelmérni indultam útnak, lokésön szkáutingolni, vagy mi a szösz, nem volt cél értékelhető fotográfiák létrehozása, de azért egyszer-kétszer mégiscsak elcsattant a gép.
A kezdeti célállomás Komló világvárosa volt, amiről mondhat bárki bármit, nekem tetszik. Megvan a maga szépsége. A fény- és látóviszonyok miatt azonban itt tényleg csak nézelődtem, vissza kell majd térni egy szebb napon.

Továbbmenésnek Alsómocsoládot szemeltem ki, ahova nem jutottam el, Szászváron keresztül, ahova szintén nem jutottem el, helyette egy szimpatikus kereszteződésnél vettem egy balost Köblény felé. Az út szélén, a bozótosban állt valaki.

Erdőmélyi Faszent

Nem tudom, ki lehetett, attribútumok híján, de kíváncsi vagyok, arra is, miért áll ott, hogy került oda. A guglikocsi 2011-ben járt arra, akkor ő még nem állt ott.

Kárásztól balra Szalatnak települése igen különös. A bevezető úton a domboldalban laknak a Hobbitok,

“Volt egyszer egy földbe vájt lyuk…”

Akik a modern kor szólításának engedelmeskedve vonattal járnak mordorba.

Szalatnaki főpályaudvar

Az út végén Köblény zsákfalu, a falu végén az igazi, gyönyörűszép baranyai táj. Erről nem sikerült igazán jó képet készíteni, nem voltam elégedett a viszonyokkal, de ami késik, nem múlik, elvégre csak terepszemlére mentem. Amit helyette találtam, egy feszület a szántásban. Nagyon sok helyen van ilyen, a környéken, a termés oltalmául.

Visszafelé Kárászon figyeltem fel a domboldalon annak tetejére vezető kálváriára. A kis kápolnától az egész tájat a dimbdombjaival be lehetett látni, és érdemes is volt nézelődni. A kápolna körül, a tetőn és a domboldalon lépcsőzetesen sírok voltak, ez aztán az örökpanorámás öröklakás!

“A hegyvidéken temess el engem…”

Szeretek temetőkben fotózni. Nem a halál meg a krípi miatt, hanem mert igen szép és hangulatos temetők vannak, sok érdekességet, lefotóznivalót lehet találni, főként az ilyen kicsi, nem elkerített temetőkben. Az ijen alkalmakkor észben kell tartani, hogy az ember mégiscsak egy temetőben járkál, én általában úgy próbálok viselkedni a holtakkal, ahogy az élőkkel tenném, nem fogdosom a síremlékeket, nem taposok a sírokon, nem szemetelek, tépázom meg a virágokat, és nem művelek a környezetükben izléstelenségeket. Mondjuk mindezek általában a létezés során is megfontolandó jótanácsok.

Összegezve, érdemes volt bejárni ezt az utat, és méginkább érdemes lesz visszatérni a felkutatott helyekre, sok szép kép lehetőségét tartogatják.

Folytatása következik!

Leave a Comment

Your email address will not be published.